• Főoldal
• Készülékguru
  • Készülékek
  • Tartozékok, kiegeszítők
  • Keresés
  • Tesztek
  • Összehasonlítás
  • Használati útmutatók
• Fórum
• Hírek
  • Hírek magyarul
  • Hírek angolul
• Telefon árak
  • Boltok ajánlatai
  • Apróhirdetések
  • Telenor akciók
  • Vodafone akciók
  • T-Mobile akciók
  • HasználtGSM
• Tanácsadóguru
  • Mobilszervíz
  • Telefonkönyvek
  • Nemzetközi hívószámok
  • Mobil etikett
  • SMS etikett
  • SMS rövidítések
  • Kapcsolat
  • Médiaajánlat
  • Impresszum

HTC Legend TESZT

A Telefonguru osztályzata
(1-5)

Szavazás

Külső: 8,17

Tudás: 8,00

Minőség: 8,33

Értékelés: 8,17, Szavazatok: 6

123456789101234567891012345678910

Megosztás

Aztán jött a Google és az általa kínált, nyílt rendszerű Android platform, amely hirtelen átrendezte a piacot, a HTC úgy döntött, nem állít saját magának konkurenciát ezzel a lehetőséggel és be is jött neki. Így egyre-másra érkeznek az új, androidos HTC készülékek, legnagyobb örömükre (lásd például az első fecskék egyikét, a HTC Hero modellt vagy a nagy hype és botrányosan rossz eladási adatok övezte Google Nexus One készüléket).

A HTC Legend a Speedshop jóvoltából került hozzánk néhány napra. A doboz a HTC újabban preferált változata, hosszúkás, zöld-fehér színekben pompázó változat. A telefonon kívül megtalálható a csomagban hálózati töltőfej, a hozzá tartozó, de külön is használható microUSB kábel, egy sztereó headset, valamint egy 2 gigabájtos microSD memóriakártya. Ami a külső kialakítást illeti, egyértelműen a HTC Hero lett újragondolva és csak minimálisan átalakítva, hogy megfeleljen a felhasználói igényeknek.

Először az tűnik fel, hogy míg a Hero műanyag volt, addig a Legend maga a megtestesült jégkirály a maga 126 gramm tömegű fém házával. Minőségi érzetet nyújt, imádnivaló. A gyártó megtartotta a Hero védjegyévé vált alsó „törést” a mobil aljánál, ennek ergonómiai funkciója van, egyszerűen így kényelmesebb a telefon használata.

A Legend jobb oldala üres, bal oldalon is csak a hangerőgomb szabályzó párosát láthatjuk. Alul nemcsak a mikrofon, de a microUSB rendszercsatlakozó és a nyakbaakasztó helye látható (szerintem ember nincs, aki oda befűz bármilyen akasztót…), a tetején pedig a többfunkciós bekapcsoló gomb és a 3.5 mm-es jack csatlakozó rejtőzik. A hátlapon található a fényes HTC logo, alatta a „with HTC Sense” felirattal, míg a felső gumirétegbe ágyazva hever a kamera optikája és a LED vaku, mellette pedig a hangszóró, ez utóbbi mellett számos lyukat láthatunk művészi rendezetlenségben, így próbálták elvonni a hangszóróról a figyelmet.

Az alul látható feketeség szintén gumiból készült és igen érdekes megoldást kapott. Mivel a készülékházat egybe öntötték, így kissé bajos lenne leszedni a hátlapot maradandó sérülések nélkül, tehát adott a lehetőség, hogy mindent alulról kell betuszkolni a telefonba a hátlap alá. A stramm fekete részt levadászva előbukkan egy nagy lyuk, ahova az akkumulátort, alá pedig a SIM és a microSD kártyát kell tenni.

Az egészet egy bekattintható műanyag fedlap védi, nehogy kiessen. Hatalmas fekete pont, hogy a microSD cseréjéhez ki kell kapcsolni a telefont, majd az akkumulátort kiszedni, ezért biztosan megkapja a magáét a gyártó a felhasználóktól (na meg a szakmától).

Az előlap nagy részét a 3.2 colos, 320×480 képpont felbontású, kapacitív, AMOLED érintőkijelző foglalja el, az egész megjelenés elegáns, mégis visszafogott. A megjelenítő felett szolid HTC felirat és az előlapi hangszó diszkrét tyúkrácsa látható (a mintája pont mint az autómon), mellette rejtve állapotjelző LED található, ez töltéskor például  narancssárgán jelez. alatta pedig a kötelező hardveres gombok, valamint az optikai trackball hever.

A négy kötelező gomb a home, amely a hét főképernyő közül a középsőre visz, mellette a menü gomb, amely nevétől eltérően véletlen sem a menübe visz, hanem mindig az aktuális beállítási lehetőségeket dobja fel, mellette az egyértelmű vissza és a kereső billentyű látható. Külön megemlíteném az optikai trackballt, amely tapintásra igen tetszetős, fém keretet kapott, érzésre olyan mint a vakoknál a Braille írás egy pöttye. Kár, hogy valójában senki sem fogja használni, hiszen a rendszer nem igényli.

A HTC Heroban egy 528 megahertzes Qualcomm MSM7200A processzor dolgozott, ám ez elég gyengén muzsikált, így a gyártó egy 600 megahertzes, Qualcomm MSM7227-est tett a Legendbe. Bár a számok szerint nem túl nagy a fejlődés (hiszen nem sértődnénk meg egy 1 gigahertzes CPU felmutatása esetén), valójában azonban az újabb proci már lényegesen többet tud, van például másodlagos cache memóriája, nem fogyasztja annyira az akkumulátort és immár 384 megabájt a RAM mérete. A Legendben a jelenleg elérhető legújabb Android dolgozik 2.1 verziószámmal, ehhez hozzájön még a tajvani gyártó által kifejlesztett és preferált, valójában is cefet jó Sense kezelőfelület, szintén az átdolgozott, még átgondoltabb változata.

Az Eclair kódnevű platformot láthattuk például a Google Nexus One mobilon is (teszt itt). A hardver és a szoftver optimalizálása nagyon jól sikerült, a Legend tényleg nagyon gyors, pontosan és villámgyorsan reagál mindenre és nem akad meg sehol. Külön öröm volt számomra az új Sense, hiszen a Nexus One-nál megszeretett rendszert felturbózták, az egyik ilyen ügyes (parasztvakítás) a home gomb megnyomására bukkan elő, ilyenkor a hét (nem három vagy öt mint eddig) főképernyő ugyanis méhsejt formában felugrik, így megússzuk az ide-oda görgetést és keresgetést, hogy melyik widgetet és alkalmazást melyik képernyőre tettük.

Ügyesebbek megpróbálkozhatnak a kétujjas zoomolással is, az eredmény ugyanaz. A főképernyőkre számos widget, program gyorshívó, könyvjelző és mappa kitehető. A widgetek között megtaláljuk az analóg órát, a könyvjelzőket, a naptárból van kétféle, akad még egy óra, Facebook kliens, Footprints, üzenetek, e-mailek, zene, hírek, képek, több kereső, Twitter, időjárás és YouTube kliens. Programok közül kitehető a számológép, a naptár, a kamera, a videórögzítő, az óra, az Fm-rádió, stb. A személyre szabásnak azonban itt nincs még vége, hiszen a hét főképernyőt úgy alakítjuk ahogy akarjuk, de létezik több téma is erre.

Ezeket bekapcsolva gyárilag előre telepítve választhatunk többféle lehetőségből, így megúszunk egy bő félórás, órás műveletet. A Legendben főképernyőn csak a menü gombot kell megnyomni, majd a Scenes-t kiválasztani és máris válogathatunk a HTC, a Social, a Work, a Play, a Travel, valamint a Clean Slate témák közül, ezek mindegyike más és más témára fókuszál widgetek és elérhetőségek terén.

A főmenü a már rég ismert, több előre telepített program vár itt ránk, ám sok mindent szándékosan kihagytak és a felhasználóra bízzák a választást, hogy mit tölt le az Android Marketből. Van egyszerű számológép, egy igen megkapó dizájnt kapott naptár heti, havi és napi nézettel, jól konfigurálható találkozó rögzítéssel, valamint egy Desk Clock nevű program, ez kiírja az időt, az aktuális időjárási információkat, de akad több lapja is, ahol világóra, ébresztők, stopper és visszaszámláló fogad minket.

A beépített Facebook klienst már ismerjük, ahogy a Footprints nevű programot is, ez gyakorlatilag geotag információkka látja el a telefonnal készített fotóinkat. Az FM-rádióhoz szükséges a headset, hogy antennaként funkcionáljon, ám az igaz, hogy ilyen gyönyörű, letisztult és könnyedén kezelhető kezelőfelületű lejátszóval ritkán találkozni.

A Friend Stream program az összes közösségi oldalon lévő accountunkat egy programban egyesíti. A Google szolgáltatásainak jelenléte egyértelmű az Android miatt, így adott a Gmail, a Google Maps, a GTalk, valamint a YouTube és a Peep Twitter kliens is. A Maps természetesen csak online használható, internetkapcsolat szükséges hozzá. Az Android Marketről letölthetünk szinte bármit, hiszen ma már több mint 30 ezer alkalmazás áll az androidos társaság rendelkezésére.

A zenelejátszó egyszerű, mindenképpen szükséges a használatához behelyezett microSD kártya, anélkül hisztizik és el sem indul. Adott még a PDF Viewer, valamint a QuickOffice-nak az egyszerűbb, csak fájlmegtekintésre alkalmas változata, de van még hangrögzítő és időjárás információ is. Ezek tehát az alapok, ebből gazdálkodhatunk a készülék bekapcsolását követően.

A telefonkönyvbe korlátlan számú kontakt menthető el, többféle adattal együtt. Ha megnyitjuk az adott kontaktot, akkor három kis fülecskén alul megtekinthetjük a nevét és számát, beállíthatunk hozzá csengőhangot és szerkeszthetjük, írhatunk neki üzenetet, valamint átnézhetjük a vele folytatott híváslistát. A telefonkönyvben a kapacitív érintőkijelzőnek és a kinetikus görgetésnek hála, nagyon könnyű a scrolling, a keresés. A kontaktok csoportba rendezhetők és itt találjuk a Facebook, Twitter, Flickr közösségi hálózatokhoz szükséges bejelentkezést, ami alapján pillanatok alatt frissíti a telefonkönyvi bejegyzéseket a telefon.

Az üzeneteknél hasonlóan jó a helyzet, a szöveg begépelése a virtuális billentyűzeten nagyon egyszerű, ez az egyik legjobb ilyen gombsor, amellyel találkoztam, az első ilyen pozitív meglepetés a Nexus One tesztjénél ért.

Még mindig meglep néha az az igen hasznos újítás, amely a giroszkópnak köszönhető: ugyanis ha csörög a mobil és felemeljük, azt érzi a telefon és lejjebb veszi a hangerőt, hogy ne a fülünkbe üvöltsön a „vátizláv” (vagy akármi), továbbá ha hasra fordítjuk a telefont híváskor, automatikusa elnémul, ezt érdemes az ébresztőnél is kipróbálni. Ami még nagyon tetszett és ez az érintős mobilok sajátossága, hogy távolságszenzornak köszönhetően telefonáláskor automatikusan lekapcsolja a kijelzőt, hogy a fülünkkel véletlen se tegyük le a virtuális kagylót.

A Legend kamerája egy 5 megapixeles változat, amelyhez autofókusz és egy LED-es mobilfény tartozik. A beállítások elég sokrétűek, állítható a fényerő, a vaku, az önkioldó, a kontraszt, a szaturáció, az élesség, rendelkezésre állnak effektek (szépia, negatív, szürkeárnyalatos, stb), de módosítható a fehéregyensúly, az ISO érzékenység, a felbontás, lehetőségünk van szélesvásznú képek készítésére, valamint akár geotag információkkal is elláthatjuk a készített fotókat.

Természetesen videók rögzítésére is alkalmas, ezt VGA felbontásban tudja kezelni a mobil, MPEG4 vagy 3GP formátumban, a fényerősség és a hang felvétele állítható. Jó pont, hogy mind videónál, mind a képek készítésénél automatikusan beáll a fókusz, ám sajnos csak középen képes ezt megoldani.  További pici negatívum, hogy a microSD kártya nélkül nem hajlandó rögzíteni semmilyen fájlt.

A zenelejátszó a már ismert változat, számos opcióval, így tehát tud az előre feltöltött zenék között szortírozni ID3-tagek, előadó, album, műfaj, stb. alapján, amennyiben rendelkezésre áll, úgy kiteszi az albumborítókat is, valamint ahogy az ma már elvárható, fut a háttérben, van benne ismétlés, véletlenszerű lejátszás, megosztás, és készíthetünk lejátszási listákat is. Egyedül talán a hangszínszabályzót hiányoltam a lehetőségek közül.

Jó hír, hogy immár megtalálható FM-rádió is a telefon repertoárjában, a régebbi Android rendszerek nem voltak képesek ezt kezelni, azért a hiányosság az első szériákban. A kezelőfelület rém egyszerű, de pont ezért nagyon tetszetős.  Az UI egyébként egyezik a hangrögzítőével.

Internetre EDGE, 3G és HSDPA használható a Wi-Fi mellett. Nos esetemben biztos, hogy user hiba akadt, ugyanis Törökbálinton, a Pannon székháztól nem is olyan messze a világ minden kincséért sem volt hajlandó a telefon 3G-t, neadjisten HSDPA-t látni, csak az EDGE maradt, ettől kicsit morcos lettem, de hát kájne pánik, otthon van frankó „levegős net” (ahogy szülők hívják). Párom viszont otthon nagy lendülettel nekiállt tanulmányozni a Legendet, Wi-Fi-zett orrba-szájba, majd amint hozzám került a telefon, kuka maradt. Látta az otthoni Wi-Fit, kapcsolódott rá, előtte nem sokkal még ment, azóta nem. Komolyan határán voltam, hogy a közel egy havi fizetésemet inkább átutalom a Speedshopnak, de kivágom a telefont a negyedikről.

Végülis telefon megmenekült, de az otthoni Wi-Fi-vel kapcsolatban megmakacsolta magát, nem hallgatott se ki-bekapcsra, se hálózat törlésére és újrafelvételére, semmire. Látta, kapcsolódott, nem működött. Ha valaki tudja, mi volt a baj, megírhatná.  A webböngészője minden igényt kielégít. Tökéletesen jeleníti meg az oldalakat, a flash sem okoz gondot, elérhető a nagyítás, mindez villámgyorsan.

A HTC Legendben kötelező elem a beépített GPS-vevő, ez cellainformációk segítségével gyorsítja meg az első pozícionálást. Egyelőre sajnos csak az állandó internetkapcsolatot igénylő Google Maps használható, tehát még nincs ingyenes, offline navigáció mint amit a Nokia ajánl (verhetetlenül a piacon). Fizetős változatból a Sygic és az NDrive használható a tapasztalatok szerint a legjobban.

Összegzés

A HTC egy igencsak minőségi anyagokból összerakott telefont dobott piacra a Legend „személyében”, amely ráadásul a legújabb Android rendszert és a hozzá tartozó, szintén legújabb Sense kezelőfelületet kapta egy igen jól optimalizált és gyors processzorral. Nem lehet okunk panaszra semmiképp, még az üzemidő is abszolút jó az átlagos felhasználással (Wi-Fi, pár óra beszélgetés, üzenetek írása, e-mailek lekérdezése, némi zenehallgatás) 2-3 nappal, hiszen az 1300 mAh-s akkumulátor elég nagy a szükséges fogyasztókhoz, valamint az AMOLED kijelző is alig-alig fogyaszt a telepből. A HTC Legend a Speedshopnál a cikk írásakor 124 ezer forintos bruttó áron hozzáférhető.

A HTC Legend teszthez a készüléket a Speedshop biztosította, melyet ezúton is köszönünk.

Hozzászólás

A fórumok minőségének megőrzése érdekében kérjük a csupa nagybetűs (azaz kiabáló) megjegyzések kerülését. Amennyiben hatékonyan szeretne egy készülékét hirdetni, javasoljuk, hogy azt az apróhirdetések oldalon tegye fel. A hozzászólások között a hirdetéseket töröljük. Amennyiben a HasználtGSM adatbázisában is szeretne hirdetni, akkor itt adjon fel hirdetést.

Szövegszerkesztési funkciók:
Írja be a képen látható szót (ellenőrzés céljából). Kérjük olvassa el a moderálási elveinket!

Ha a fórummal kapcsolatos kérdése vagy javaslata van, vagy nem tud hozzászólni, akkor küldje el az észrevételét az info@telefonguru.hu címre. Észrevételét, jelzését előre is köszönjük.

Vélemények, tapasztalatok

első

 | 

előző

 | 

teljes lista

 | 

következő

 | 

utolsó

0 oldalból ez a 0.